A jelentősen lerövidített szöveg csak a legszükségesebbeket hagyta meg a történelmi, földrajzi, kulturális információkból (dramaturg: Markó Róbert).
A Thália és a Stúdió K darabjai nemcsak a csáthi lélek rétegeit hajtogatják előttünk a színpadon, hanem a szövegek sűrű összefonódásával az ismert elbeszéléseket értelmezik újra. Eltérő fogyaszthatósággal.
Bereményi Géza politikáról, Kádárról, Cseh Tamásról
Kézdi Beáta színházi rovata
Heti Válasz
2012.01.26 -
Magyar Nemzet
2012.01.24 - (14. oldal) - [4180485]
Tíz éves fennállását ünnepelte idén a Maladype Színház. Egy különleges, a szakma színe-javát megmozdító gálával és egy kiadvánnyal is jelezték, hogy nemcsak nevükben, hanem létezésükkel is azon dolgoznak, hogy legyenek találkozások a szakma, a színészek és a nézők között is. Ebből az alkalomból a társulat művészeti vezetőjével, Balázs Zoltánnal beszélgettünk.
Balázs Zoltán neve számomra önmagában szavatolja egy produkció minőségét. Társulatának, a Maladype-nek mozgás-improvizációi immár három éve futnak Tojáséj név alatt, melyet nemrég pótolva másfél óra önfeledt játékot kaptam a Thália falai között.
A dolog akkor lesz végtelenül szórakoztató, amikor a párhuzamosok időnként találkoznak egymással. Amúgy meg az előadás könnyen befogadható belvárosi bulváros parapszicho-horror a Turay Ida Színház Spirit Kamara Színházának előadásában.
1980 januárjában mutatták be a Pesti Színházban az Equust. Hosszú sikerszéria lett belőle Darvas Iván és Gálffi László főszereplésével, Kapás Dezső rendezésében. Sokat változott azóta a világ, de lehet, hogy nem eleget. Peter Shaffer darabja például nem lett jobb (sőt talán sőt), viszont a 2011-es színrevitele alighanem szintén sikeres lesz.
Stuber Andrea kritikája a szinhaz.net oldalán
A premier nyílt színi tapsát egy kis monológ csattanója kapta, melyben a főszereplő pszichiáter saját menetrend szerinti, bejáratott nyaralásait tette obszcénül nevetségessé fiatal páciensének mélységesen belefeledkező életelsajátításával szembeállítva. A mű a szenvedély diagnózisa. KRITIKA
Tarján Tamás kritikája a kultura.hu oldalán
Ha valaki jegyet vált az Equusra, egyetlen dolgot fogadjon meg magának: bármi történjék is a színpadon, igyekszik kivárni a végkifejletet. Dicső Dániel rendező nem riad vissza a meghökkentő megoldásoktól, melyek a közönség konzervatívabb tagjait könnyen gyors és diszkrét távozásra késztethetnék, szerencsére a befejezés igazolja a bevetett módszereket, kárpótlásul azoknak, akik az enyhe thrillerrel kevert szado-homo-zoofil elemek láttán legszívesebben elhagynák a nézőteret, végül mégis maradnak.