Vígszínház 1945-1949

1945. január 6-án nyolc láncos bomba hull a Vígszínház kupolájára, s elpusztítja a nézőteret. A hajléktalanná vált társulat a Radius Filmszínházban jut szálláshoz.

A Vígszínház igazgatója természetesen ismét Jób Dániel lesz, akit a színészkamara megalakulásakor, 1939-ben fosztottak meg direktori székétől. 1945 márciusában az igazgatóság közleményben szólítja fel a színház tagjait, hogy haladéktalanul jelentkezzenek. Így két hónap múlva megtarthatják az első bemutatót.

Gorkij Éjjeli menedékhely című drámájának előadásán, 1945. május 30-án délután ismét színpadra lép Gombaszögi Frida, Dayka Margit, Tolnay Klári, Ajtay Andor, Benkő Gyula, Bihari József, Kőmíves Sándor, Mihályfi Ernő, Somló István, Rózsahegyi Kálmán, Szakáts Miklós. A négy évad során a Vígszínház társulatához csatlakozik rajtuk kívül: Bárdi Ödön, Dénes György, Rátkai Márton, Bulla Elma, Feleki Kamill, Mezey Mária, Ladomerszky Margit, Gombaszögi Ella, Karády Katalin, Kiss Manyi, Egri István, Ruttkai Éva, Szabó Sándor, Bárczy Kató, Bakó Márta, Ladányi Ferenc, Rátonyi Róbert és Bárdy György.

De ez az előkelő és elegáns névsor önmagában még nem elég. Jób Dániel a színház arculatát a félszázados intézmény hagyományai szerint igyekszik kialakítani.

A hatalmas infláció, a rossz közbiztonság azonban megváltoztatja a színházbajárási szokásokat. A társadalom rétegeinek meginduló átrendeződése sem kedvez a polgári hagyományok ápolásának. Mindez erősen serkenti a Vígszínház menetelését az anyagi összeomlás felé. 1948. május 1-je után már nem tudják kifizetni a különféle adókat, díjakat és gázsikat. Jób Dánielt eltávolítják a színház éléről, s az irányítást hármas bizottság: Somló István, Tolnay Klári és Benkő Gyula veszi át. Az új vezetés siet tudtul adni, hogy "a színház dolgozóiból került a színház élére". Ugyanitt azt is közlik, hogy a sztárkultuszt örökre száműzik a Vígszínház tájékáról. Ám minden kinyilatkoztatás hiábavaló. A Vígszínház sorsa már megpecsételődött.