Thália Színház 1996-2008

A Thália Színház 1998 tavaszától kezdve befogadó színházként működik. Klasszikus értelemben a befogadó színház üresen álló épület, amelynek színpadára kész elődadásokat hívnak meg. De az is befogadó színház, amelyben alkalmanként előadásokat szerveznek: színészeket, rendezőket "fogadnak be". A Thália Színház e kettő elegye. Nem épület, nem kisterem, nagyterem, szecessziós foyer, s nem is csupán áruvédjegy a Thália Színház, hanem sikerek, kudarcok, próbálkozások, bukások között épülő színházi műhely.

A színház igazgatója, Megyeri László és művészeti vezetője, Meczner János elképzeléseiben nem a nyugodt üzemeltetés képe lebeg, noha vannak biztos, állandó, fizető bérlők. Itt tartotta előadásait rekonstrukciója idején a Madách Színház és a Fővárosi Operettszínház, s néhány bemutatója számára a Magyar Állami Operaház is kibérelte a Tháliát.

A felújított színház megnyitóján a Thália saját produkciójaként az Annie című musical került színre. Hogy miért éppen ezt a népszerű művet választotta a direkció? Azt remélték, hogy a bemutató széles közönség tetszését elnyeri, s elterjed, hogy ismét színházi előadásokat lehet látni a Nagymező utcai színházban. Az előadást a terem bérbeadása és az színészek egyeztetésének nehézségei miatt azonban csak ritkán lehetett játszani. Bár a musical bemutatója anyagi sikert is hozott, a befogadó színház működésének feltételei megakadályozzák azt, hogy a Thália évadonként négy-öt színjátékot a nagyszínpadon saját produkcióként mutasson be. Ezért aztán a vendégjátékoké a főszerep.
Nemcsak a vidéki társulatok - valamennyi hazai együttes megfordult már a Nagymező utcában - és a határon túli magyar színházak kaptak lehetőséget a bemutatkozásra, hanem változatos műfajú esteken szimfonikus zenekarok, táncszínházak, jazz-együttesek, balettcsoportok léptek fel.

A színház a főváros díjátadásra, gálaműsorok rendezésére alkalmas, elegáns játszóhelye, amely befogadja a Budapesti Őszi Fesztivál, Budapesti Tavaszi Fesztivál, az Országos Színházi Találkozó rangos rendezvényeit.

A Thália Színház rövid története során a Régi és az Új Stúdióban rendezett előadások hozzájárultak a színház arculatának megteremtéséhez. A kortárs színházművészet majdnem valamennyi törekvését reprezentálja a műsor.

Ascher Tamás, Kiss Csaba, Telihay Péter és Bagó Bertalan rendezéseit mindig kivételes érdeklődés fogadja. A közönségsiker mellett a szakmai elismerés sem maradt el. A Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházzal közösen bemutatott Kurázsi mama és gyermekei díjai 1999-es sikerei után újabb siker, Franz Xaver Kroetz A vágy című művének előadása volt az 1999/2000 évad legsikeresebb bemutatója. A Fővárosi Önkormányzat Színházi Díja (legjobb rendezés, legjobb férfi főszereplő) és a Színikritikusok Díja (legjobb előadás, legjobb díszlet) mellett az Országos Színházi Találkozón Kardos Róbert elnyerte a legjobb férfi mellékszereplő díját.

A (poszt)modern produkciók mellett népszerűek a színvonalasan szórakoztató színjátékok is, néhány bemutató sikerének titka pedig a varázslatos egyéniségű színész-előadóművész.

A Magyar Fesztivál Balett és a Thália Színház szoros együttműködésének gyümölcse a József és testvérei című balett, amelynek rendező-koreográfusa Markó Iván. S a befogadó színházak történetének legfényesebb lapjain szerepel majd a Thália Színház nagyvonalú gesztusa, amellyel - a konkurenciától sem tartva! - a hontalanná vált Szegedi Kortárs Balett Postcriptum címu bemutatóját lehetővé tette.

Az pedig a magyar színháztörténetben is egyedülálló, hogy 1999 karácsonyától nemcsak az Operában csendülnek fel Csajkovszkij Diótörőjének melódiái. A Magyar Táncmuvészeti Főiskola előadásának koreográfiáját az amerikai Robert Lindgren készítette, a producer Dózsa Imre.

A Thália Színház hagyományteremtő szándékkal rendezi meg a Vidéki Színházak Találkozóját és a Határon Túli Magyar Színházi Esték című sorozatot, ezekkel a programokkal egyúttal a befogadó színház új szerepkörét is keresi…


A színház helyzetét kétévi működés után következőképpen látja a fenntartó és a színház vezetősége:

"A Tháliával kapcsolatos fővárosi koncepció bevált: az épület befogadó teátrumként egyre fontosabb szerepet játszik Budapest színházi életében, s a vidéki illetve a határon túli magyar társulatoknak is itt tudnak állandó játszóhelyet biztosítani."

(Részlet dr. Schiffer János főpolgármester-helyettes Világgazdaság című lapnak adott nyilatkozatából.)

Megyeri László, a Thália igazgatója így fogalmazta meg dilemmáját:

"Két énünk vitatkozik itt egymással: a művészi és a menedzserszemléletű. Én sem azért csinálom az egészet, mert menedzser akarok lenni és pont egy színházat kaptam ki magamnak, hanem azért, mert színházi menedzser akarok lenni. Szeretném, ha - elsősorban a kétféle stúdióban - kialakulna a színház arculata. A nagyszínházban pedig mindig lenne egy olyan darab, amelyet mi vállalunk."

Gajdó Tamás