Thália Színház 1995-1996

A Művész Színház újra a régi, jól csengő Thália néven, ám szinte vadonatúj repertoárral indítja az évadot - jelenti be Csiszár Imre igazgató az évadnyitó társulati ülésen. Az új direktor úgy véli, a tömeges elszegényedés ellenére, virágzó színház működhet a Nagymező utcában.

A társulathoz az új évadban Blaskó Péter, Bregyán Péter, Szirtes Gábor és Kubik Anna csatlakozik; míg Hernádi Judit, Darvas Iván, Garas Dezső, Hollósi Frigyes és Iglódi István távozik.

A Thália Színház évadnyitó bemutatója különlegességet, már-már szenzációt ígér. Jonathan Swift Gulliver Lilliputban című klasszikus regényéből Pozsgai Zsolt és a rendező, Novák János készít "zenés, családi játékot". Az előadást a Klapka Sztárszínházzal, a hajdani Lilliputi Színház nyomán létrehozott társulattal mutatják be (1995. szeptember 17.).

A színház második bemutatója a Thália Színház 1962-ben nagy sikerrel fogadott előadását idézi fel. Fejes Endre Rozsdatemetője némileg átdolgozva, s a példázat műfajmegjelöléssel kerül színpadra (1995. október 22.).

A stúdiószínpadon is sikeres hagyományt folytatnak: kortárs magyar drámaíró, Nagy András mutatkozik be Alma című művével (1995. november 5.).

A folytatásban kivétel nélkül színpadi klasszikusokat adnak elő. (Ödön von Horváth Figaro válik, 1995. november 3.; Moliere Tartuffe, 1996. január 7.; Steinbeck Egerek és emberek, 1996. február 25.; Ionesco A székek, 1996. március 9.). Az egyetlen magyarországi bemutató, John Osborne Redl című műve sem újdonság: 1965-ben volt a premierje Angliában.

Az évadkezdés után - a Művész Színház példáján okulva? - a színház anyagi helyzetéről nem esik szó. Arról sem, hogy a Nagymező utcai épület évről évre halasztott felújítása elkerülhetetlen. Miközben a színház minden igyekezetével az új repertoár megteremtésére, a közönséggel újfajta kapcsolatok kialakítására törekszik; a fenntartó, a Fővárosi Önkormányzat egészen másfajta terveket készít elő.

1996. február végén kerül nyilvánosságra az az elképzelés, amely a Thália Színházat befogadó színházzá alakítaná.

Ezzel egyidőben a Thália Színház valóban nehéz anyagi helyzetbe kerül, hiszen Csiszár Imre az első évadra csak 90 millió forint támogatást kap, ugyanannyit, amennyivel a Művész Színház csődbe jutott; a következő szezonra pedig 113 milliót. Ez az összeg az infláció miatt kevesebbet ér, mint az előző évi. A színházépület bérbeadásával sikerül csak a bemutatókat megtartani.

1996. március elején a Thália Színház tagjai szándéknyilatkozatot tesznek: 27 művész aláírásával erősíti meg, hogy folytatni kívánja a megkezdett munkát.

1996. március 29-én "igen éles hangú, több órás vitát követően" a fővárosi közgyűlés úgy döntött, hogy a Thália Színház 1996. augusztus 1-jétől társulat nélküli befogadó-színházként működhet.

A Thália Színház Thália Társasággá (Thália Színházművészeti Betéti Társasággá) alakul, mely az új évadban Mrozek Szerelem a Krímben című drámájával mutatkozik be a Nagymező utcai színházépületben. A Thália Társaság a Thália Színházban 1996. november 21-én játszik utoljára. Steinbeck Egerek és emberek című művével búcsúzik a közönségtől.