Petőfi Színház,
az ifjúság színháza 1954-1960

A minisztérium ekkor jelenti be, hogy a Petőfi Színház új arculatot kap: az intézményt évente mindössze harmincnyolc ifjúsági előadásra kötelezik - egyébként "igazi", modern, felnőtt színház válik belőle. Az új feladatokhoz új tagokkal erősítik meg a társulatot: Petur Ilka, Köműves Erzsi, Hacser Józsa, Mádi Szabó Gábor, Csákányi László, Benedek Tibor szerződik a Petőfi Színházba. Főrendezővé Egri Istvánt nevezik ki.

A színház Molnár Ferenc Olympia című vígjátékának bemutatásával teszi le névjegyét, és ezzel - akkor úgy tűnik - végleg visszahelyezi jogaiba a világhírű írót.

Az Olympia kirobbanó sikere eltompul egy nagyobb, sorsdöntő robbanás: 1956. október 23-a mellett. Október végén a társulati ülésen a színház egyhangúlag Egri Istvánt választja meg igazgatónak.

Két hónapi kényszerszünet után, 1956. december 25-én az Olympiával folytatja a színház. A kijárási tilalom következtében az első előadások délelőtt 11-kor, majd délután 2 órakor kezdődnek.

A forradalmat követően minden merészebb törekvés zátonyra fut. 1957-ben a Petőfi és a Jókai Színház közös igazgatója Simon Zsuzsa lesz. A Petőfi és a Jókai Színház "konszolidálásában" a kultúra irányítói kettős taktikát követnek. Az 1956-1957-ben bemutatott sikerdarabokat, az Olympiát és A sasfiókot műsoron hagyják, és a korábbiakban mellőzött színészeket is alkalmazzák, így: Peéry Pirit, Vértes Lajost, Bánhidy Lászlót. De Horváth Teri, Görbe János és a rendező, Kazimir Károly szerződtetésével a restaurációs törekvés is körvonalazódik: a paraszti és munkás témájú előadások, a korábbi években kicsiszolt stílus folytatásának szándéka.

1958-ban önálló gazdálkodást vezetnek be a színházakban. A többletbevételről attól fogva önállóan dönthetnek az intézmények.

Az új feladatra a Petőfi Színház Hašek-Burian művével, a Svejk című művének bemutatásával válaszol: 217 előadását 169729 néző látja.

Ám a gazdasági szempontok mellett a színház igen nagy figyelmet szentel az "eszmei zűrzavar" leküzdésének. A Petőfi Színház műsorára ekkor kerülnek vissza a Szovjetunió és a népi demokratikus országok drámái.

A politikai enyhülés nyomán azonban érdektelenné válnak a Petőfi Színház propagandisztikus bemutatói. A két játszóhellyel rendelkező, felduzzasztott társulatú intézmény átszervezése elkerülhetetlenné válik. 1960-ban a Petőfi Színházat megszüntetik: jogutóda a Jókai Színház lesz. A Nagymező utcában pedig új zenés színházat alapítanak, amelyet - ki tudja milyen megfontolásból, talán az egyszerűség kedvéért - Petőfi Színházra keresztelnek.