Nemzeti Színház 1964-1966

1893 óta tervezik, hogy a Nemzeti Színházat új, korszerű épületben helyezik el. A hagyománytisztelet és a korszerűsítés közt dúló elvi vitába 1964-ben a városrendezés is beleszól. A kétmilliósra duzzadt-duzzasztott főváros közlekedési gondjai elkerülhetetlenné teszik a metróépítés folytatását. A közlekedési és városrendezési szempontok megpecsételik a bécsi Fellner és Helmer 1875-ben épült teátrumának sorsát. Lebontásával a metró építői megszabadulnak attól a gondtól, hogy az épület esetleg megsüllyed... Az új Nemzeti Színház felépítésében reménykedők pedig az gondolhatják, hogy ezentúl már semmi sem akadályozhatja meg egy új színház felépítését.

A Nemzeti Színház lebontása 1964. február 15-én válik véglegessé. A színház már válságos körülmények között készül az új évadra. A Nagymező utca 22-24. ugyan üresen áll éppen, az omladozó helyiségből 1962-ben menekítették ki a Petőfi Színházat, a felújítás üteme azonban nem áll összhangban a Nemzeti Színház igényével, amely Az ember tragédiája felújításával készül Madách Imre halálának centenáriumára.

A Blaha Lujza téri épület falai közt utoljára 1964. június 28-án Shakespeare Lear király című tragédiája kerül színre.

Hiába gyorsítják meg a Petőfi Színház felújításának ütemét, a Nemzeti első bemutatóját csak 1964. október 2-án tarthatja meg.

Ezzel együtt az új évad az otthontalanság korszakát indítja el a Nemzeti Színház történetében. Az építők szeptember 15-én adták át a Nemzeti Színház ideiglenes új otthonát, a belül teljesen átfestett, korszerűsített Nagymező utcai volt Petőfi Színházat, ahol kicserélték a világítóberendezéseket, a zsinórpadlást és az öltözőket. A Macbeth, a Lear király, a II. József, a Részeg eső és Az ember tragédiája - a repertoáron szereplő műsordarabok kellékeit és jelmezeit rögtön átszállították az új épületbe. A 781 személyes nézőterű Nagymező utcai Nemzeti Színház október 2-án Madách Imre Az ember tragédiájának felújításával nyitja meg kapuit.