Művész Színház 1993-1995

Az 1993-1994-es évadban megint új színház költözik a Nagymező utcai épületbe, olyan színház, amely több szempontból is új utakon jár. Már megalakulása sem szokványos. A magyar színháztörténetben ritka az olyan pillanat, amikor alulról szerveznek társulatot.

De szokatlan az is, hogy az új színház megteremtésekor nem kizárólag művészeti és irodalmi kérdésekről beszélnek. A Művész Színház létrehozásakor a szokásosnál több szó esik a finanszírozásról, az elavult struktúra megváltoztatásáról.

Az alakuló színház vezetősége azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy szakítani akar a régi gazdálkodással.

Az előzetes nyilatkozatok és tervezgetések után 1993 márciusában végre bemutatkozik a Művész Színház teljes vezetése és társulata: Törőcsik Mari igazgató, Taub János művészeti vezető, Schwajda György művészeti igazgató; s a színművészek: Bánsági Ildikó, Bitskey Tibor, Bubik István, Darvas Iván, Eperjes Károly, Garas Dezső, Gáspár Sándor, Győry Emil, Harkányi Endre, Hernádi Judit, Hirtling István, Hollósi Frigyes, Iglódi István, Kautzky József, Kubik Anna, Meszléry Judit, Mertz Tibor, Mécs Károly, Mészáros István, Nagy Gábor, Nagy-Kálózy Eszter, Ráckevei Anna, Seress Zoltán, Szabó Gyula, Tóth Auguszta, Varga Zoltán.

A Művész Színház, noha számos ponton szakítani igyekszik a hazai színházi gyakorlattal, a repertoár-színházi jelleget nem kívánja feladni. Mi több, a lehető leghamarabb kialakítják a repertoárt. Három premiert tartanak három hét alatt. Brecht Koldusoperája (1993. október 15.), Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című színműve (1993. október 22.) és Schwajda György Brontë-dramatizálása, az Üvöltő szelek (1993. október 29.) jól szemlélteti a színház törekvéseit.

A Művész Színháznak Taub Jánoson kívül nincs rendezője, s a megalakulástól kezdve neves vendégművészek megnyerésén fáradozik. Vlad Muguron kívül, aki Shakespeare-t rendez, meghívják Anatolij Vasziljevet is (A nagybácsi álma, 1994. április 9.). Két színész: Garas Dezső (Üvöltő szelek) és Darvas Iván (Beckett Godot-ra várva, 1994. február 25.) is lehetőséget kap rendezésre.

Az a barátságtalan hangnem, ahogy az új színházat a bulvársajtó fogadja, ragályosan elterjed az előadásokról írt kritikákban is, bár mértékadó műítészek mérsékletre és várakozásra intenek. Már a harmadik héten kimondják: a Művész Színház megbukott.

Az örömteli műhelymunka, amelyre a színház alkotói egymással szerződnek, s a biztos anyagi háttér reményében számítanak - ábránd marad. Sőt az anyagi bizonytalanság, a támogatás hiánya, a szponzorok elmaradása és a nézőszám csökkenése nyomasztóan ránehezedik mindenre, legelőször is felbomlasztja a vezetést. Schwajda György az első évad végén bejelenti, lemond addigi tisztéről, s csak irodalmi tanácsadóként vesz részt a további munkában.

1994 júliusában jelennek meg az első hírek arról, hogy a Művész Színház - gazdálkodási fegyelmezetlenséget követett el. Szeptemberben a Fővárosi Közgyűlés képviselői nem szavazzák meg a színház további támogatására ígért 20 millió forintot. 1994. szeptember 15-én Törőcsik Mari a társulat főtitkárát, Szabó Istvánt nevezi ki igazgatóhelyettessé, megbízva a színház működésével összefüggő ügyek intézésével, a kialakult helyzet konszolidálásával, illetve a következő évad megtervezésével. Ezekben a napokban Schwajda György véglegesen távozik. Szeptember 20-án Törőcsik Mari lemond az igazgatásról, s bejelenti, hogy színpadra sem tud lépni. A fővárosi önkormányzat közgyűlése 1994. szeptember 29-én 15 millió forinttal hozzájárul a Művész Színház működtetéséhez, egyben pályázatot ír ki a színház igazgatására.

1994. november 30-án Szabó István is megválik a társulattól, utóda Megyeri László gazdasági igazgató lesz.

A színház művészei ekkor kérik fel Csiszár Imrét, a miskolci és a budapesti Nemzeti Színház volt igazgatóját, hogy pályázza meg a megüresedett igazgatói helyet.

A fővárosi közgyűlés a beérkezett 11 pályázat közül Csiszár Imrét tartja a legjobbnak, így 1995. március 1-jétől ő a Művész Színház új igazgatója. Csiszár a kinevezést követően leszögezi, hogy a Művész Színházban eluralkodott művészkedés helyett népszínházat akar, a Kazimir Károly-féle Thália Színház és a Hevesi Sándor-féle Thália Társaság szellemében. 1995. augusztus 1-jén ismét a Thália Színház név kerül a Nagymező utca 22-24. számú ház kapuja fölé.