Ifjúsági Színház 1949-1954

Mivel a Szovjetunióban ráébredtek arra, hogy az ifjúság nevelésének hatékony eszköze a színház, Magyarországon a két munkáspárt egyesülését követően, a kulturális forradalom első vívmányai között szerepel az Ifjúsági Színház és az Úttörő Színház megteremtése.

Az Ifjúsági Színházat - talán jelképesen is? - a polgári társadalmat reprezentáló Vígszínház utolsó hajlékában, a Nagymező utcai épületben helyezik el. Az üzenet világos: az új társadalmi rendszer nem tűri a léha szórakozást. A polgári társadalom, akárcsak színháza, erkölcsileg megsemmisült. Helyén fel kell építeni a dolgozó nép államát, s létre kell hozni a proletárok színházát. Ebben a folyamatban az egyik legfontosabb szerepet az Úttörő Színháznak és az Ifjúsági Színháznak szánják.

A Nagymező utcai színházépületben a honfoglalókat - Egri István igazgatót és Sívó Emil titkárt - lehangoló kép fogadja. A világítást az Elektromos Művek kikapcsolta, a kopár színpadon egyetlen horizontfüggöny árválkodik.

Az új színház társulatát felszámolt együttesekből verbuválják össze. Idekerül Sennyei Vera, Berky Lili, Benkő Gyula, Csákányi László, Verebes Károly, Bozóky István, Pethes Sándor, Solthy György, Náray Teri, Bartha Mária, Sós Lajos, Justh Gyula, Gálcsiky János, Barlay Vali, Orsolya Erzsi, Szemere Vera. Az első évadban itt dolgozik Örkény István dramaturg, Bálint György és dr. Márkus Éva rendező is.

A szocdem párti Egri István direktorsága a Rajk-per után nem lehet hosszú életű. A belső ellenség száműzése után az új igazgató, Hont Ferenc sem viszi sokra, s 1951-ben a munkásszínjátszó múlttal rendelkező Szendrő Ferencet nevezik ki a színház élére, aki később az Úttörő Színházzal való egyesüléskor is megőrzi pozícióját Both Bélával szemben, és egészen 1956-ig vezeti az intézményt.

A társulatban megfordul az évek során Tímár József, Kemény László, Kovács Károly, Pataky Jenő, Mádi Szabó Gábor, Rozsos István, Molnár Tibor, Kovács Dénes és Peéry Piri. A pályakezdők közül itt lép színpadra Vass Éva, Békés Itala, Petrik József, Ilosvay Katalin, Temessy Hédi, Szentirmay Éva, Mikes Lilla. Az Ifjúsági Színházban kezdi pályáját a rendező Vámos László és Berényi Gábor, a dramaturg Czímer József és Siklós Olga. Később Both Béla távozása után, 1953-ban Apáthi Imre lesz a társulat főrendezője. De ne vágjunk az események elébe!

A színház vezetősége kedvére válogathat a gazdag szovjet színpadi irodalomból - így a magyar fiatalok ugyanazokon a drámai műveken nőnek fel és szembesülnek a szocializmust építő társadalom ifjúságának sajátos kérdéseivel, mint a példaképnek tartott szovjet ifjúkommunisták.

A párt kultúrpolitikája leghőbben természetesen az eredeti művek bemutatását óhajtja. Ám egyúttal az ilyen műveket kíséri a legéberebb figyelem, a legaprólékosabb előzetes felügyelet, cenzúra. Noha a sajtóban a magyar darabok bemutatását egyértelműen szorgalmazzák, sőt megdicsérik érte és példaként említik az Ifjúsági Színházat, a valóságban több bemutató elé akadályokat gördítenek.

A magyar irodalom és történelem ápolásával több szerencséje van az Ifjúsági Színháznak. Erre mutat, hogy 316 előadással és 272473 nézővel megközelíthetetlen rekordot állít fel 1953-ban a Jókai-adaptáció, A kőszívű ember fiai, és előzőleg csaknem száz előadást ér meg az Egri csillagok (1952) és a Légy jó mindhalálig is (1952).

Az egyhangúság helyébe később, különösen az 1953-as fordulat után, irodalmilag is értékes művek lépnek. A színészek és a rendezők így fokozatosan hálásabb feladatokhoz jutnak. Szeretnék legalább a színház nevét megváltoztatni. A társulat levélben kéri a minisztériumtól, hogy felvehesse a Petőfi Színház nevet. Az engedély megérkezik - a név megváltozik, a feladatkör, a műsorpolitika azonban egyelőre nem.