Fővárosi Operettszínház
1966-1971

Amikor aztán a Nemzeti Színház a Nagymező utcából elköltözik a Hevesi Sándor téri ideiglenes otthonába, az üresen maradt házat azonnal elfoglalja a Fővárosi Operettszínház. Sőt 1966. szeptember 15-én már előadást is tart, az új évadot a februárban nagy sikerrel bemutatott My Fair Lady című zenés játékkal nyitja meg. Ezt szeptember 18-án Honthy Hanna egyik jutalomjátéka, A nagymama követi, majd 20-án a Marica grófnő, amely a budai parkszínpadi nyári bemutatója után ismét a műsorrendbe kerül.

A Nagymező utca 22-24. szám alatt eltöltött négy és fél évad az operettszínház "újabb kori" történetének legmozgalmasabb, legkiélezettebb, legválságosabb időszaka. A zenés színház két műfaja: az operett és a musical vívja csatáját, amelyből a közönség kerül ki nyertesen, hiszen ezentúl mindkettőt kiváló tolmácsolásban élvezheti a Fővárosi Operettszínházban.

Ekkor történik a primadonnák, a bonvivánok, a szubrettek és táncoskomikusok nemzedékváltása: Kovács Zsuzsa, Lehoczky Zsuzsa, Felföldi Anikó, Galambos Erzsi, Várhegyi Teréz, Harsányi Frigyes, Kertész Péter, Németh Sándor, Farkas Bálint itt kezdi pályáját. De színpadra lép még a "legendás" Honthy Hanna, Feleki Kamill, Latabár Kálmán, a középgenerációból pedig Petress Zsuzsa, Baksa Árpád, Domján Mária, Mednyánszky Ági, ifjú Latabár Kálmán, Sárdy János is. Itt kóstol bele a könnyű műfajba Básti Lajos, Bessenyei Ferenc és Psota Irén.

Az átmeneti otthonból tudatos, letisztult műsorpolitikájú, modern játékstílusú, felfrissített, megfiatalított társulat költözhet vissza az utca túlsó oldalára, a felújított, forgószínpaddal és - Magyarországon először - légkondicionáló berendezéssel ellátott hetvenhét éves épületbe. Az ünnepélyes megnyitó dátuma: 1971. április 17. Természetesen a Csárdáskirálynőt játsszák. Kálmán Imre operettjének ez az ezredik előadása.