- Tapasztalatból tudom, hogy július-augusztusban már érdemes figyelni a színházak weboldalait, mert ilyenkor szokták közzétenni az évad első hónapjainak tervezett programját. Egy ilyen böngészés során találtam rá a Thália Színház honlapján A tanítónő című előadásra, amire rögtön vettem is jegyet. Aztán a színház oldalát tovább nézegetve figyeltem fel a hírre, miszerint 2014. szeptember 6-13. között a Színház ad otthont a Vidéki Színházak Fesztiváljának, és hogy a zsűribe civil zsűritagot keresnek. Csupán annyi volt a teendőm, hogy írjak egy bemutatkozó levelet, amiben leírom, hogy miért is én lennék az ideális zsűritag. A pályázat benyújtása és egy személyes beszélgetés után - a rengeteg jelentkező közül - a bíráló bizottság engem választott, így én képviselhetem a nézőket, a közönséget a fesztivál zsűrijében.

- Irodavezetőként dolgozom egy tanácsadó cégnél. Szerteágazó, összetett feladat, ami nagy odafigyelést igényel és nem kevés stresszel jár. Korábban néha előfordult, hogy az a tudat lendített át a napi holtponton, hogy estére színházjegyem van.

- Tulajdonképpen az egész azzal indult, hogy nagy Monty Python rajongó vagyok, így a Gyalog galopp alapján készült Spamalot című musicalt mindenféleképpen látnom kellett. Valószínűleg abban a pillanatban „elvesztem”, amikor először ment fel a függöny. Először csak ezt az előadást néztem újra, aztán szép lassan végignéztem a színház teljes repertoárját oda-vissza, többször is. Ahogy egyre több előadást láttam, úgy bővült az érdeklődési köröm is, és észrevétlenül elindult az a folyamat, ami remélem még nagyon sokáig nem fog véget érni. Ma már „mindenevőnek” tartom magam és ugyanolyan lelkesen nézek kétszereplős drámát, mint broadway musicalt vagy operettet. Úgy gondolom, hogy nincs két egyforma előadás, így hosszú a listája azoknak a daraboknak, amelyeket többször is megnéztem már. Vagy azért, mert a mondanivalóját fontosnak tartom, vagy azért, mert egy művészi alakítás annyira megragadott. Amire igazán büszke vagyok az az, hogy sok barátom, ismerősöm csatlakozott hozzám, és sikerült őket is megfertőzni a színház szeretetével. Ehhez talán az is hozzájárulhatott, hogy rövid kis beszámolók formájában szívesen mesélek az élményeimről a Facebookon, és az ismerőseim néha ezek alapján kapnak kedvet egy-egy előadáshoz.

- Az első egy-két nyár nagyon hosszúnak tűnt a pezsgő tavaszi hónapok után, de szép lassan rátaláltam azokra a lehetőségekre, amelyek révén nyáron sem maradok színház nélkül. . Bár a nyári színházi kínálat jóval szerényebb, mint évad közben, úgy gondolom, hogy egy kis kutatómunkával és szervezéssel remek programot lehet összeállítani erre az időszakra is. És akkor még nem említettem a különböző vidéki színházi és kulturális fesztiválokat, ahol mindenki megtalálja az érdeklődési köréhez illő szórakozást. Én leginkább a budapesti előadásokat látogatom, de nagyon szeretném egyszer a helyszínen végignézni a POSZT előadásait.

 

- Ez az egyik nagy szívfájdalmam: pesti lakosként, hogy autó hiányában szinte lehetetlen év közben egy zalaegerszegi vagy miskolci, vagy akár szolnoki színházi előadásra eljutni, pedig az elmúlt években – látva a színházak programjait - bőven lett volna rá igény. Erre egyetlen lehetőséget szinte csak a nyári színházi fesztiválok nyújtanak, így láthattam például a Városmajorban A kripli című előadást a győri társulattól és A tanítónő-t a Miskolci Nemzeti Színház előadásában.

- A közönség nagy része hajlamos megfeledkezni arról, hogy nem csak Budapesten van kulturális élet. A vidéki színházakban is termékeny, teremtő munka folyik, jobbnál jobb előadások születnek. Lehet, hogy fejből felmondom például a Vígszínház komplett társulatát, de nagyon kevés művészt tudnék vidéki színházakból felsorolni. Az ő elhivatottságuk, tehetségük, munkájuk ugyanúgy megérdemli a figyelmet, mint a fővárosi kollégáiké. Egy kicsit aránytalannak érzem a figyelem megoszlását a fővárosi és a vidéki színházak között. Ezt az eltolódást hivatott némileg helyrebillenteni a Vidéki Színházak Fesztiválja, amikor lehetőséget biztosít a vidéki társulatoknak, hogy egy-egy előadás erejéig bemutatkozhassanak a fővárosi közönségnek. Bár nem vagyok szakmabeli, de úgy gondolom, hogy egy-egy ilyen fesztivál a szakmai műhelymunkához is nagy segítséget nyújthat. Színészek, rendezők, jelmeztervezők ismerhetik meg egymás munkáját, oszthatják meg egymással a tapasztalataikat.

- Egy szóban összefoglalva: ÉLMÉNY. Egy olyan világba nyerhetek így betekintést, amit eddig csak kívülről figyelhettem. Biztos vagyok benne, hogy ezen túl egy kicsit más szemmel fogom az előadásokat nézni. Egyrészt megtiszteltetésnek érzem, amiért a zsűri a sok jelentkező közül engem választott, másrészt felelősségként is élem meg, hiszen civil zsűritagként én képviselem azt a több száz, több ezer nézőt, akik végignézik a Fesztivál előadásait. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy az én szubjektív, abszolút érzelmi alapon megfogalmazott véleményem mennyi közös elemet fog tartalmazni a többi zsűritag sok éves, évtizedes szakmai tapasztalaton alapuló véleményével. A Facebookon közzétett kis élménybeszámolóim eddig tét nélkül születtek, de most úgy érzem, hogy komoly felelősséggel tartozom majd a véleményemért.  Lehet, hogy egy kicsit furán hangzik, de nő létemre mindig is érdekelt, hogy milyen lehet a kulisszák mögötti világ technikai oldala. Értem ez alatt a díszleteket, a technikai és műszaki megoldásokat. Remélem, hogy zsűritagként alkalmam nyílik majd egy kis betekintésre ebbe a világba is.

- A legnagyobb figyelmet tőlem mindig a színészek kapják, elsősorban őket fogom figyelni. Magamat ismerve tudom, hogy akkor szoktam a díszlet és a jelmezek részletesebb tanulmányozásába belekezdeni, ha valamiért nem köt le az előadás. Látva a Fesztivál programját, valószínűleg erre most nem fog sor kerülni. Számomra nagyon fontos a személyes érintettség. Lehet ez a mondanivalója, a helyszíne, a szereplői, vagy akár maguk a művészek. Egy darab létrejöhet bármilyen formában, szólhat bármiről, ha nem találom meg benne a közös pontot magammal, az egyéniségemmel, a gondolataimmal, akkor lehet az az előadás szakmailag bármennyire tökéletes, sajnos úgy fogok kijönni utána, hogy nem tetszett, viszont képes vagyok újra és újra megnézni egy előadást, ha olyan színészi alakítást találok benne, ami valamiért megérint. Vagy azért, mert a saját érzéseimet, saját gondolataimat találom meg bennük, vagy épp ellenkezőleg: azért, mert egy, az életemben felmerült kérdésre, problémára teljesen más reakciót mutat. Az elmúlt négy év során sokat változtam, és ez nagy részben köszönhető a színházi élményeimnek. Igyekszem majd ezeket a gondolatokat, érzelmeket tolmácsolni.