Lukács Andor

Számos előadáson ott voltam én is, és miután el kellett jönnöm, a produkció asszisztense is ugyanilyen tapasztalatokról számolt be.

Kinek az ötlete volt a darab bemutatása? Jordán Tamásnak jutott eszébe, vagy Ön javasolta?

Jordán Tamás megkérdezte tőlem, hogy melyik darabot szeretném megrendezni, és ezt mondtam. Szerencsére neki is tetszett az ötlet. Régi vágyam volt megrendezni ezt a darabot, és nagy öröm számomra, hogy valóra válhatott.

Miért szerette volna megrendezni?

Kaposváron volt egy nagyon szép Ivanov Zsámbéki Gábor rendezésében. Rajhona Ádám volt a címszereplő, Anna Petrovnát Pogány Judit alakította, a csodálatos díszletet pedig Pauer Gyula tervezte. Ez az előadás olyan mély hatást gyakorolt rám, hogy én is szerettem volna valamikor megcsinálni. Ennek persze már majd harminc éve, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy folyamatosan ezen járt az eszem, de nagy öröm számomra, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy színpadra állítsam. Természetesen sem a díszletet, sem magát az előadást nem akartam lemásolni, egyszerűen a történetet szerettem volna újra elmesélni.

Ez egy ma is aktuális történet?

Ez a történet gyakorlatilag az ókori színháztól kezdve aktuális. Tönkremegy egy szerelem, tönkremegy egy házasság, igazából megmagyarázhatatlan okok miatt elhidegül Ivanov Anna Petrovnától, míg az asszony változatlan odaadással szereti. Szinte feloldhatatlan kínt érez, megmagyarázhatatlan számára, hogy miért nem tud megosztani semmit a feleségével, gyengeséget és lemondást érez. Ennek valószínűleg nem egy konkrét oka van. Ma úgy mondanánk, megromlott a viszony közte és a felesége között, de ez nem teljesen fedi a valóságot. Valami történt a lelkében, ami miatt nemcsak Anna Petrovnától, hanem az élete más területeitől is eltávolodott: például a birtok tiszttartójával sem találja a közös hangot. Aztán eljön a pillanat, mikor egy kislány szerelmes lesz belé, amit viszonozni is tudna, de megpróbálja elnyomni magában. Az ilyen elhidegülések bármelyik korban megtörténhetnek, ettől válik örök érvényűvé a történet.

Mennyire igényelte az aktualizálást?

Vannak, akik a darab cselekményét átteszik a mába, de ugyanoda jutnak, mint azok, akik megtartják keletkezésének korában. Bármilyen is a díszlet és a jelmez, a történet kikerülhetetlenül mai. Ezzel együtt nem feltétlenül elavult eszköz, ha az ember megpróbálja megidézni azt a kort is, amiben a történet született, sőt plusz finomságot, érzékenységet adhat az előadásnak. Magam is mai ember vagyok, a gondolkodásom egy 21. századi ember gondolkodása, így természetesen ennek fényében rendeztem meg az előadást, de a szöveghez nem nyúltam, az megmaradt eredetinek.

A darabban játszó művészekkel dolgozott együtt korábban?

Nem mindenkivel. Nemrég rendeztem a Mi osztályunk című előadást, amiben együtt dolgoztam négy-öt olyan kollégával, akik az Ivanovban is szerepet kaptak, velük nem volt meglepetés a munka, ugyanolyan jól alakult minden, mint korábban. Ez elmondható persze a társulat egészéről is, hiszen remek csapat gyűlt össze Szombathelyen. Nemcsak azért, mert tehetséges emberek, hanem mert egy különlegesen finom humor lengi körül a munkájukat és a gondolkodásukat, és nagyon erős bennük a szándék, hogy jól valósítsák meg, amit kitűztek maguk elé. 

Miért tartja fontosnak, hogy ezt az előadást a budapesti közönség is láthassa?

Elsősorban azért, mert sajnos még mindig nagyon elhanyagoltak a vidéki színházak, ami a kritikát illeti. A budapesti közönség többnyire nem ismeri ezeket az előadásokat és ezeket a kiváló vidéki színészeket, a kritikusok pedig nem mindig veszik a fáradságot, hogy elutazzanak és megnézzék őket. Ezt nagy hibának tartom, de így, hogy bemutathatjuk a Thália Színházban is, talán kompenzálni lehet ezt a hiányosságot. Csak be kell sétálniuk a kritikusoknak a Tháliába, hogy megnézhessék ezeket a szerintem fontos vidéki előadásokat. Tavaly rendeztem a Pillantás a hídrólt Miskolcon, ami szintén meghívást kapott a Tháliába, és a két főszereplő el is hozta a legjobb alakításért járó díjat. Ezt én nemcsak azért tartom fontosnak, mert az én rendezésemben való játékért kapták a díjat, hanem azért is, mert sok kiváló vidéki színész van, aki korábban semmilyen díjat nem kapott, pedig megérdemelné!