Szabó Erika

Szabó Erika 1984-ben született Dabason. 2015-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, eredeti végzettsége szerint közgazdász. 2014-ben megkapta az év legígéretesebb fiatal tehetségének járó Arany Medál-díjat. Rendszeresen játszott a Körúti Színház és a Vígszínház előadásaiban, 2016-tól a Thália Színház színművésze.

TÍZ KÉRDÉS, TÍZ VÁLASZ

Mi a számodra legértékesebb értéktelen tárgyad?

Azt hiszem, egyet nem tudnék kiemelni, de tény, hogy sok aprósághoz kötődöm, ami számomra fontos emlék, másnak viszont teljesen értéktelen.

Emlékszel még, mi volt a jeled az óvodában?

Szív… és nagyon irigyeltem a napocskát és a virágot.

Mi volt az a sportág, ami a legkevésbé/legjobban ment a suliban?

A legkevésbé a futás ment, valahogy tíz méter után megsajnáltam magam, és sétáltam helyette, és testnevelés órán a húzódzkodás, egy idő után úgy döntött a tanár, hogy elég ha lógók egy kicsit a bordásfalon. Ami a legjobban ment, az a röplabda, nagyon szerettem.

Milyen tulajdonságot irigyelsz a férfiakban, mit tanulnál el tőlük?

A határozottságot…bár vannak határozatlan férfiak…inkább azt, hogy tudnak egyszerre sétálni és fagyizni anélkül, hogy leennék magukat…

Ha három hónapot eltölthetnél valahol a világon, hova utaznál (és miért)?

Izraelbe, mert a legvarázslatosabb ország, amit valaha láttam, megunhatatlan és kimeríthetetlen.

Ha az állatkertben egy egész napot egyetlen állat megfigyelésével kellene töltened, melyik állatot választanád?

A macskamedvét.

Melyik írótól olvastad a legtöbb művet (önszántadból), és melyik műve tetszett a leginkább?

Gabriel García Márquez. A kedvencem pedig a Szerelem a kolera idején.

Mi a számítógéped háttérképe?

Folyamatosan változik, és mindig azt kérdezi tőlem, tetszik-e a látvány.

Ha egy világszerte ismert emberrel találkozhatnál, ki lenne az, és mit kérdeznél tőle?

Ferenc pápával. Nagyon sok mindent, de tartok tőle, hogy zavarban lennék, és hirtelen nem tudnám mivel kezdjem, így jobb híján bemutatkoznék…

Milyen idézetet írnál ki a nappalid falára?

Évekig ez az idézet volt a szobám falán, most is ezt írnám ki az otthonomba, mert árad belőle valamilyen megérkezés és béke. Az idézet a Mester és Margarítából származik.

„Hallgasd és élvezd, ami életedben sosem adatott meg neked: a csendet. Nézd, ott van előttünk örök hajlékod, amelyet jutalmul kaptál. Már látom a földig érő ablakot, a felfutó vadszőlőt, felkúszik egészen a tetőig. Ott a házad, a te örök lakod. Esténként, tudom, majd eljönnek hozzád azok, akiket szeretsz, akik érdekelnek, és nem bosszantanak. Játszanak, énekelnek neked, és meglátod, milyen andalító a szoba a gyertyafényben. Fölteszed elmaradhatatlan ócska kis sapkádat, és elalszol, elalszol mosolyogva. Az álom erősít, gondolataid feltisztulnak. Engem pedig soha többé el nem kergetsz magad mellől. Én fogom őrizni álmodat...”


Kapcsolódó videókKinyit


Kean, a színész - sajtótájékoztató