Pindroch Csaba 1972-ben született Salgótarjánban. 1997-ben végzett a Színművészeti Főiskolán.  Diploma után a Budapesti Kamaraszínházhoz szerződött, majd 2002-tól négy éven át a Vígszínház tagja. Ezt követően hosszabb ideig szabadúszó, majd a Vígszínháznál eltöltött újabb évadot követően 2012-től a Thália Színház színművésze. Számos hazai tévéjáték és mozifilm főszereplője, szereplője. 2015-ben Vastaps-díjjal, 2017-ben Madách-díjjal jutalmazták munkásságáért.

TÍZ KÉRDÉS, TÍZ VÁLASZ

Mi a számodra legértékesebb értéktelen tárgyad?

A nagymamám által hímzett asztalterítő, amit be is kereteztem.

Emlékszel még, mi volt a jeled az óvodában?

Kosár. Végigkíséri az életemet. Nagyon sokszor kaptam „kosarat” azóta is.

Mi volt az a sportág, ami a legkevésbé/legjobban ment a suliban?

Legkevésbé a távolugrás, legjobban a kislabda dobás.

Milyen tulajdonságot irigyelsz a nőkben, mit tanulnál el tőlük? 

Elsősorban az anyaságot csodálom bennük, és a döntéseiket meghatározó intuíciós képességeiket.

Ha három hónapot eltölthetnél valahol a világon, hova utaznál (és miért)?

Három hónap túl hosszú, de három napra szívesen elutaznék Szibériába, a Jeges-tenger partjára.

Ha az állatkertben egy egész napot egyetlen állat megfigyelésével kellene töltened, melyik állatot választanád?

A murénát.

Melyik írótól olvastad a legtöbb művet (önszántadból), és melyik műve tetszett a leginkább?

Bartos Erikától olvastam fel a legtöbbször a Bogyó és Babócát, DE NEM ÖNSZÁNTAMBÓL :).

 

Mi a számítógéped háttérképe?

A családom.

Ha egy világszerte ismert emberrel találkozhatnál, ki lenne az, és mit kérdeznél tőle?

Magammal találkoznék tíz év múlva, és azt kérdezném, "Megérte?!" 20 év múlva pedig valamelyik gyerekemmel, és megkérdezném, tudna-e egy kis pénzt kölcsönadni?

Milyen idézetet írnál ki a nappalid falára?

„Az élet nem olyan, amilyen, hanem amilyen lehetne.” (Cervantes)