Miért Vacsora négyesben a címe? Soha nincs együtt színpadon mind a négy ember.

A darab angol címe Vacsora barátokkal, a magyar címet a fordító, Debreczeni Juli adta. Játszottuk már ezt az előadást a ’90-es évek közepén a Madách Kamarában, Szirtes Tamás rendezésében, abban benne volt az egyetlen jelenet a második felvonás elején, ahol valóban négyen vannak, épp vacsorához készülődnek, együtt főznek. Az volt vele a baj, hogy a tíz évvel korábbi önmagunkat kellett volna eljátszani. Ez filmen működik, de színházban nagyon nehéz megcsinálni, szinte lehetetlen. Éreztük a fagyot a nézőtéren, egyszerűen nem értették, miért ülünk ott furcsa, motoros ruhákban. Úgyhogy most kihúztuk. Nem is volt annyira jó jelenet, hogy érdemes lett volna megtartani. Nem volt benne „k” betű.

Hogy micsoda?

A Napsugár fiúkban mondják, hogy az a szó vicces, amiben van „k” betű. Fiatalos, vehemens, jókedvű jelenet volt, de nem voltak benne nagyon fontos, emberi sorsot leközvetítő mondatok. Nem tűnik föl, hogy nincs benne, nem okoz hiányérzetet. Egyébként elhangzik a vacsora négyesben kifejezés a darab végén, én mondom, de inkább vágyként, hogy jó volna megint leülni négyesben. Persze én már a válásom utáni új nőre gondolok. És ezt a régi barátom nem akarja. Mert ez így már nem az a barátság, ami előtte volt. Ami ebben a darabban szívszorongató és megfontolandó minden férfi és nő számára, aki újat akar kezdeni, hogy tudnia kell, a váltás után a közös barátok is elmúlnak. Valaki biztosan kiesik a társaságból.

A darab két házaspárról szól, az egyik pár épp válik. Elég régóta barátok már, a másik házaspár mégsem tudott az egészről semmit, csak a válás tényéről értesülnek. Mennyire felelősek ők ezért? És egyáltalán: valódi barátság az, ha nem tudtak a problémákról?

Én már sok ilyen helyzetben voltam, szinte professzora vagyok annak, hogy az ember hogyan válik el a feleségétől, a barátaitól. A közös barátokat az ember nem avatja be.  Abból csak rossz sülhet ki, mert elindul az egymás közti suttogás, hogy ki mit mondott, mikor, hogyan, mit csinált, kivel találkozott. Ilyen helyzetben nincs pártatlan ember. Ha van olyan barát, aki nem az összejárós csapat tagja, azzal megosztja az ember a történéseket.

A darabban a másik házaspár együtt marad, de kiderül, ők is máshogyan élnek, mint az kifelé látszik.

Érdekes ez a két vonal, mert az író sehová sem teszi le a voksot. Nyitva hagyja, ki-ki döntse el, melyik a jobb helyzet. Fölborítani mindent egy jobb, élhetőbb kapcsolat reményében, vagy megmaradni egymás mellett úgy, hogy időnként megsimogatják egymást és alvás előtt még olvasgatnak egy kicsit egymás mellett. Van, aki megégeti magát egy válásban, van, aki majd visszakapja ugyanazt. Van, aki benne marad egy házasságban, de inkább elkezd zongorázni tanulni, mert nincs más. Körmendi János mondta, aki apai jó barátom volt, hogy „régen, amikor becsöngettem, hogy engedjen be a feleségem, azt néztem az ajtó üvegén, hogy rúzsos-e a szám, most meg már azt nézem, porcukros-e a gallérom”. Ebben benne van minden, hogy honnan hova jut el az ember. Nekem annyira sokszor hiányzott az életemből valaki, akire támaszkodhattam volna, hogy egy idő után azt képzeltem, van mögöttem egy fal, és annak támaszkodtam. Pedig nem volt ott semmi. Egy rossz házasságnál, egy rossz együttlétnél fényévekkel jobb a magány.

Cseke Péterrel mindketten benne voltak a Madách Kamara előadásában. Azóta eltelt tíz-tizenöt év. Mást jelentenek ugyanazok a mondatok?

Persze. Egy ember életében tíz év nagyon sok idő. Tíz év alatt meg lehet házasodni, lehet gyereket szülni, elválni, újra megházasodni. Nyilván azok is másképp nézik majd, akik látták a régi előadást is. Lehet, hogy azóta átéltek ugyanilyen helyzeteket. Ami nagyon érdekes a mostani verzióban, hogy tíz centire ülnek tőlem a nézők, amikor kanalazom a levest. Nagyon benne van a közönség, nagyon erősen megérinti őket.

Ezt lehet érezni előadás közben?

Lehet, sőt! Volt, hogy bele is szóltak. Egyszer még veszekedés is volt. Hallottuk, hogy foghegyről csöndben osztják egymást. Nyilván pont abban a helyzetben voltak, hogy kiderült valami, aminek nem kellett volna. Valamit mindenkiben elindít ez az előadás. Okozott már válást is, kibékülést is. Aki házasságban, kapcsolatban él, az biztosan nem tudja közömbösen nézni.