"Normál életet élő" családjával - pedagógus anyjával és a Volán Tefunál osztályvezető, pedagógusdiplomáját az ötvenes éveiben aktiváló apjával - a pesti Csikágó egyik Nefelejcs utcai bérházában nőtt fel, de "nem voltam soha flasztergyerek". Szülei ének-zenei általános iskolába íratták, ahol "hegedültem is, amit a családom nem annyira szeretett, mint én". Az Eötvös József Gimnázium után elvégezte az ELTE jogi karát, de szerzőként már korábban bedolgozott az HBO Mennyi? 30! című produkciójába, illetve a Danubius Boros-Bochkor-féle reggeli Cappuccinójába. 1998-ban a szerzői kategóriában megnyerte a Humorfesztivált, ahová "egy barátom jelentkezett helyettem". Miután ötletemberként éveken át Fábry Sándornál "showderezett", 2003-ban két társával megalapította a hazai stand-up műfajt felvirágoztató Dumaszínházat. A jogi szakvizsga után még másoddiplomás képzésekre is járt, de "ezeket sikeresen abbahagytam", ügyvédi irodai tevékenységét pedig 2008-tól, a Comedy Central főszerkesztői posztjának betöltése óta szünetelteti.

Magyar-orosz szakos tanári és közgazdász végzettségű, a Dumaszínházat menedzselő feleségével, illetve óvodáskorú gyerekével egy IX. kerületi társasházban él: "jó, ha az ember a valóság közelében lakik, és nem budaiasodik el". "A humor hobbinak is szórakoztató", de azért heti egyszer futballozik a Dumaszínház FC kispályás csapatában, ahol "súlyos sérüléseket okozunk egymásnak".

- Elődje, Verebes István csalódottan távozott a Mikroszkóp éléről, pedig lényegében ugyanazt akarta, mint ön: minőségi kabarét. Önnek talán nagyobb a lobbiereje?

- A közpénzekre nem érdemes építeni. A kabaréba nevetni mennek az emberek, nem azért, hogy azt hallgassák, mennyire jó az Új Széchenyi-terv. De az állam arra se fog soha áldozni, hogy rajta élcelődjenek. Ha egy kabaré jól működik, akkor előbb-utóbb mindenkinek szemet szúr.

- Ahogy a stand-uposok többsége, ön is ritkán parodizálja a politikusokat. Ennyire nem találja viccesnek a politikát, vagy ennyire óvatos?

- Dehogy! A politikusok szerintem is viccesek, és én úgy is érzem, hogy egyáltalán nincs kevesebb politikai poén. Csak mivel több lett az előadó, és több téma forog, ebben a nagy mixben a politikai humor aránya kisebb. De szerintem így sokkal hatásosabb is.

- Most, amikor már a doktori titulus használatával kapcsolatos felvetések is átpolitizálódnak, csak halkan kérdezzük: nem érzi úgy, hogy legalább előadóként le kellene szoknia a "doktor Litkai" formula használatáról?

- A többiek szívesen szívatnak ezzel, de én magamtól előadóként nem használom. A stand-uposok között sokaknak van felsőfokú végzettségük, Kovács András Péter szintén doktor, de neki majdnem van PhD-je is, tehát ő már valóban fél Schmitt Pál. Na jó, másfél.

- Mikor fedezte fel magában a humoristát? Már az iskolában a poénjain röhögött az osztály?

- Á, az komoly belvárosi gimnázium volt, nagyon megfontolt és értelmes emberekkel. De nagyon szerettem írogatni, amit a gálaműsorokon elő is adtunk. Az első nagy sikerem azonban még családi körben volt. Az unokatesómmal csináltunk egy elképzelt november 7-ei ünnepséget, ahol azt boncolgattuk, hol bujkál Lenin: a lövészárokban vagy a leánynevelő intézetben.

- Ártatlan, hogy ne mondjuk, szorongó-félszeg óvodást idéző fizimiskája tudatos koreográfia eredménye?

- Az ilyen jóllakott napközis fej, hálátlan hajjal - ha ez tudatos lenne, nagy hibának számítana. Egyébként pedig nem vagyok indiai jógi, aki a gondolataimmal tudnám befolyásolni, hogy az arcomra is kiüljön a bensőmet átjáró végtelen harmónia.

- De a pályaválasztás már csak tudatos döntése volt!? Mikor jött rá, hogy poéngyárosként többet apríthat a tejbe, mint mondjuk vállalati jogászként?

- Anyagi potenciált egyikben sem láttam, de megkeresett Friderikusz Sándor, hogy indítana egy életmód-televíziót, s bevenne az előkészítésbe. Elvállaltam, majd kiderült, nem lesz belőle semmi. Később találkoztam Málnay B. Leventével, aki kérdezte, érdekelne-e egy akkor induló humorcsatorna vezetése. Mondtam, hogy a soha el nem induló tévék ügyében abszolút járatos vagyok, tehát elvállaltam. Aztán a Comedyt sikerült az indulástól a felfutásig végigmenedzselni.

- A tárgyalóasztalnál kőkemény, vagy azért üzletemberként is ismeri a tréfát?

- Szerintem legjobban a humorral lehet megzavarni a tárgyalópartnereket, mert nincsenek rá fölkészülve. Eljönnek nagy komolyan a tárgyalásra, és bemondanak mondjuk egy összeget a fellépti díjra. Erre én viccesen azt mondom: magam sem gondolhattam volna ennél kevesebbet. Ez vagy megzavarja, vagy feloldja a másikat, amit viszont nem használok ki, mert az a célom, hogy ha valamiben megegyezünk, az mindkettőnknek jó legyen.

- Furfangos. Egyébként tényleg akkora balek az életben, amekkorának előadja magát, például amikor lakásfelújításról, gyereknevelésről beszél? Ezek valós vagy fiktív történetek?

- Máshol azt mondanám, hogy a sztorik nyolcvan százaléka valóság, de mivel a HVG-t sok sikeres menedzser olvassa, akiknek kell példakép a hátsó oldalon, azt mondom: ezek abszolút fiktív történetek, és én hihetetlenül sikeres ember vagyok. A történeteket a barátaimtól hallom, velem ilyenek soha nem esnek meg.

- A jogász sokszor megöli önben a humoristát? Mindig "takkra" kiszámolja, meddig mehet el büntetlenül a tréfálkozásban?

- A szakdolgozatomat A véleményszabadság határai az interneten címmel írtam, a témába vágó német jogszabályt is lefordítottam. Pontosan tudom, hogy abban, amit mondok, ott húzódik a jogszabályi határ, hogy nem sérthetem meg másnak a személyiségi jogát. De ezt amúgy is érdemes betartani, mert ha az ember túllépi, az már egyáltalán nem humoros.

- A siker mindenütt megtalálja: többszörös Bonbon-díjas, Karinthy-gyűrűs humorista, a Rádiókabaré egyik szóvivője, a Comedy Central szinte a saját csatornája, a Dumaszínház főszerkesztője, amihez most a Mikroszkópot is megkapta. Mi jöhet még?

- A funkcióimat soha nem úgy élem meg, mint sikert, sokkal inkább az érdekel, mit tudok általuk megvalósítani. Korábban ha valamit meg akartam csinálni, mindig akadt egy nagyokos, aki elmagyarázta, miért lehetetlen - vagy csak egyszerűen nem értette a poént. Mások számára talán most én vagyok ez a hülye. Mégis abban a hitben élek, hogy mióta én kerültem néhány ilyen fontos pozícióba, jó pár klassz dolgot sikerült közösen kitalálnunk és megvalósítanunk.

*DOBSZAY JÁNOS, KELEMEN ZOLTÁN - HVG