január 17.
„Annyira jól érzem magam nőként az életben"
Interjú Pokorny Liával Nem régen töltötted be a negyvenet. Hogyan éled ezt meg? Hoz valami változást az életedben? Képzeld a harminc valamiért nagyon elrettentő volt. Az gondoltam, hogy „Jézusom, már harminc!”. Annyira furcsa, hogy a negyvenet nem hogy nem érzem ijesztőnek, de gyakorlatilag egy éve ezt mondom, mert a 39 valahogy kimaradt az életemből. Rengeteg ismerősöm, kolleganőm mondta, hogy 40-50 között a legklasszabb időszaka van egy nőnek, én pedig olyan 35-től kezdtem ebbe belecsúszni. Annyira jól érzem magam, azon kívül, hogy most halálosan fáradt vagyok – teszi hozzá nevetve -, nőként az életben, hogy ennél jobbat el se tudok képzelni. Majd átéled! Csodálatos.
„Annyira jól érzem magam nőként az életben"

Egy csomó-csomó dolog történt. Jók, rosszak, szépek, fájdalmasak – és most már ezek lecsengenek és összeállnak, megértem és elraktározom. Persze az is nagyon fontos, hogy az ember ezeket megértse, mert ha nem érti, akkor csak a világot fogja hibáztatni, és egy örvénnyel csúszik lefelé, bele az önsajnálatba. Ez a sok tapasztalat hatalmas erőt ad az embernek, van valamilyen fura belső nyugalom, meg persze kíváncsiság és nyitottság.

a cikk folytatása: Szerző: Pluhár Mariann   |   2012. 01. 17. – budapestterminal.hu