Amikor Jason Carmichael a sikeres drámaíró új szerzőtársra talál April személyében, nem sejti, hogy viszonyukat nem csak a munkatársi viták, hanem szenvedélyes érzelmek és vágyakozás is jellemezni fogja, annak dacára, hogy hol egyikük, hol másikuk éppen más férje és felesége. Hosszú éveken át dolgoznak együtt sikeres vígjátékaikon, és nem veszik észre, hogy az élet már rég egy romantikus komédia szereplőivé tette őket is. Mintha csak ők írták volna…

 

"Én azért hiszek az ilyesfajta színdarabokban, mert rám is nagyon jól hat, amikor ilyet látok. Nem a hiper gagyi változatok, mert azokon annyira átlátok, és annyira buták azok a nem jól megírt, vagy rosszul működő megnyilvánulások, mindegy, hogy film vagy színház, hogy azokat elutasítom. Ez azonban jó, ez nívósan megírt bulvár darab, olyan fordulatokkal, konfliktusokkal és olyan nagy beolvasásokkal van megfűszerezve, amik életszagúvá teszik. Az pedig egy nagyon jó érzés, hogy az életközeliség ellenére ez a két ember, akit egymásnak teremtett a sors, tényleg összetalálkozik, és ez hívja a lelket." Szervét Tibor

 

"Tulajdonképpen April és Jason között egy nagyon szép barátság virágzik ki sok-sok huzavona után. Közben eszembe jutott Ibsen Nórájának egy sora… A címszereplő mondja, hogy vannak emberek, akiket szeretünk, és vannak emberek, akikkel szeretünk együtt lenni. Azt meg már én teszem hozzá, hogy közben meg ezek a dolgok mégsem olyan élesen elválaszthatóak, mivel az mindig izgalmas, hogy egy férfi és egy nő között hol húzódnak meg a barátságságnak, vagy/és a szerelemnek a határai." Tóth Ildikó