Önéletrajzi ihletésű mű, aminek erejét a tragikomikus élethelyzetek panaszos-beletörődős, sírós-nevettetős bemutatása adja. A kisgyerekből felnőtté érő főszereplő sorsa szinte tipikus. Hogyan válnak el a szülők és marad mégis egy lakásban a család, hogyan válik az anya alkoholistává, hogyan próbálja a fiú menteni a veszekedéseket, a verekedéseket, s mindezt titkolni a külvilág elől. A bizarr fordulók közben nagyobb, közös múltunk is megelevenedik. A politikától mentesen, mégis ismerős realizmussal élhetjük át a hatvanas, hetvenes évek hangulatát. A színpadi játék megoldása különös, egy monológ ? két hangra. A mostani Író megérkezik ősei üres vidéki házába, azzal a szándékkal, hogy felelevenítve emlékeit, leszámoljon múltja és lelke ?démonaival?. Felidéződik gyermekkora, önálló életre kel mindenkori saját maga, így újból átéli a katartikus élményeket. A mindenkori Tamás és a visszaemlékező mostani Író végig járja a gyermekkortól az utat újra, ?teli lommal, teli emlékkel, teli halottal?. Közös játékukban megelevenednek a történet szereplői: a Nagymama, az Anya, az Apa, sőt még a kutya is. A darab végére ? remélhetőleg ? a terápiás hatás s em marad el, ami az Író hite szerint ?élőre és holtra egyaránt kiterjed, adott esetben jól járhat a néző is?.

A darab hitet adhat a hasonló cipőkben járóknak, hogy minden túlélhető és megszerethető.